Ilyen telek a világon nincs, de pár ezer forinttal befizethetsz rá

Biztató ingatlanüzlet? Biztos, hogy soha nem költözhetsz oda, be se teheted a lábad a pénzedért cserébe neked beígért telekre, mivel az nem a mai földi halandók által bejárható világban fekszik. Ennek az adásvételnek a hosszabbnál is hosszabb távú, legfeljebb a leszármazottaidnak értelmezhető a gyakorlati következménye. Röviden: a diófaültetés ehhez képest nemcsak rövid távú, hanem kifejezetten bombabiztos befektetésnek számít, kiszámíthatatlan időjárás, fajtaérzékenység ide vagy oda.

Jogi kiskapun át a csillagokig

Persze, nem tudhatjuk, mit hoz a jövő az e világon túli ingatlanok piacán. Amit tudhatunk, az az, hogy** vannak, akik Földön kívüli telkeket árulnak**. És még többen vannak, világszerte már több millióan, akik ezért pénzt fizetnek nekik. Azt azonban, hogy pontosan mire is költenek, az jelenleg az eladói és vevői szándék mellett is bizonytalan. Egyfajta élményt és egy űrbéli telek tulajdonjog-átruházásról mesélő papírt biztosan kapnak, de az esetleges további szerzemények köre legalábbis kétséges.

Bár a cégek jelentős része nem annyira a materiális termékének valós minőségével vagy használhatóságával győzi meg a vásárlóit, hanem az általa gyártott valamihez kapcsolt életérzést árusítja, közülük is kitűnnek a különböző égitesteken ingatlant áruló ötletemberek. Közülük a legismertebb egy volt nevadai autókereskedő, Dennis M. Hope, aki 1980-ban az általa kitalált galaktikus kormány elnökének nyilvánította magát, egyúttal a San Franciscó-i telekkönyvi hivatalban bejelentkezett mint a Hold tulajdonosa. Egy jogi kiskapura hivatkozott, miszerint az 1967-es nemzetközi űregyezmény (Outer Space Treaty) csak a nemzetek, illetve államok számára tiltja a Földön kívüli területszerzést, magánszemélyek számára nem.

Nem úgy van az, de azért változnak a dolgok

Ez a joghézag azonban jobbára csak a galaktikus kormányfő szerint létezik. A világűrszerződés ugyanis, amelyre több mint száz állam, köztük Magyarország, valamint az ENSZ biztonsági tanácsának öt állandó tagja, az Egyesült Államok, Oroszország Kína, Nagy-Britannia és Franciaország is rábólintott, kimondja, hogy a világűr az emberiség közös tulajdona, az aláírók pedig felelősek minden nem állami kezdeményezés kivizsgálásáért és felügyeletéért is az egyezmény érvényestésére.

Vagyis az Outer Space Treaty cikkelyeiből elég egyértelműen következik, hogy magánszemélyek sem szerezhetnek maguknak privátban telket az égitesteken.

Igaz, az eredeti szerződés óta sok idő eltelt, és egyre inkább úgy tűnik, hogy ha a magánszemélyeknek nem is engednék át a terepet a földi kormányok, a kisajátítás és a nemzetenkénti hasznosítás gondolata egyre inkább előtérbe kerül. Erre utal a Kína és az Egyesült Államok közt kibontakozó űrverseny, aminek már a Hold és a Mars is a színtere, de az aszteroida-bányászati tervekről és az űrfegyverek fejlesztéséről érkező hírek sem azt sejtetik, hogy nagy közös, boldog űrjövő elé néz az emberiség.

Az Egyesült Államok Kongresszusa még 2015-ben elfogadott egy törvényt, ami lehetővé teszi az űrbeli javak felhasználását és eladását, így magáncégek is bányászhatnak akár az anyabolygón kívül is. Tulajdonlásról azonban még így sincs szó, a vállalatok az űrföldeket továbbra sem birtokolhatják.

Jóval olcsóbb, mint a Balaton

Az államok hozzáállása tehát mintha változna, nem úgy a galaktikus miniszterelnöké, akinek cége több mint négy évtizede rendületlenül árulja a telkeket, és már nem csak a Holdon, hanem a Marson is, a választékot pedig igyekszik folyamatosan bővíteni, ma már a Merkúron és a Vénuszon is szétnézhetnek az érdeklődők. Sőt, a Plutót egy az egyben megveheti, aki erre vágyik.

A kezdőárak 35 dollár, azaz tízen-egynéhány ezer forint körül indulnak, a határ pedig, mi más lenne, mint a csillagos ég. Illetve azért nem, a Holdon ezer dollár körül megállnak az árak, ráadásul ezért a pénzért már az Apollo űrhajók landolási helyének közelében juthat gyakorlatilag légkörmentes, kozmikus sugárzásnak kitett, csontszáraz, szürke homokkal borított ingatlanhoz a kuncsaft. Cserébe, vagy inkább csak úgy, az ég stabilan koromfekete, az éjszakák pedig -160 Celsius-fokosak, de van az égitestnek olyan pontja is, ahol -248 fokra érdemes készülni. Sokkal bársonyosabb éjszakákat a Plutón sem lehet eltölteni, de legalább nem kell a szomszédokkal foglalkozni, mert ha valaki átutal 250 ezer dollárt, azaz 87 millió forintot, amiért a Balatonnál még egy pár ezer négyzetméteres telket sem kapni, akkor elmondhatja magáról, hogy a galaktikus miniszterelnök szerint övé a Pluto.

Szörnyinvázióval számolva sem

Tehát, lehet, érdemesebb diófát ültetnie annak, aki nemcsak életérzéssel gazdagodna, vagy gazdagítaná az unokáit, hanem valami mással is. Még ha azzal kalkulál, hogy egyszer az űrből alászálló mutáns mókusszörnyek tarolják le az épp termőre forduló dióültetvényét, akkor is nagyobb esélyt tudhat magának az anyagi haszonszerzésre, mintha űrtelekbe tenné a pénzét.

Borítókép: Shutterstock ( Wadi Rum, a vörös sivatag, Jordánia)