Három tipp, hogy hogyan kerüld el az energetikai katasztrófát a kockaházadban

Az úgynevezett Kádár-kocka egy négyzetes alaprajzú, általánosságban 100 négyzetméter körüli, zömmel földszintes és sátortetős családiház-típus, amelyet a hatvanas évek elejétől egészen a hetvenes évek végéig építettek. A kisebb települések utcaképét dominánsan meghatározó Kádár-kockák jellemzően a korábbi nyeregtetős parasztházak helyett, azokat kiváltva épültek. Noha ebben az időszakban a kockaházak mind esztétikailag, mind pedig technikailag az innováció magasiskoláját jelentették, mára jelentős mértékben eljárt az idő felettük. Ez főként az épületek energetikai tulajdonságaiban mutatkozik meg, nem véletlen, hogy sokan a felújításukra szánják el magukat. A következőkben olyan munkálatokat emeltünk ki, melyek megkerülhetetlenek egy Kádár-kocka esetében.

Terjeszkedj felfelé!

Bár a Kádár-kockák sokszor első ránézésre minden igényt kielégítenek, a legtöbb család kénytelen egy idő után áldozni a bővítésükre. Ez a jelenlegi építőipari árak mellett azonban jelentős ráfordítást igényel, amit a munkák során kialakuló felfordulás és stressz csak tetéz. Vannak azonban olyanok, akik– ha a ház statikai állapota engedi – inkább felfelé terjeszkednek. Ezzel nem csupán arra adnak lehetőséget, hogy minden családtag saját szobát kapjon, illetve hogy minden helyiséget a lehető leghatékonyabban használhasson ki a család, hanem megakadályozzák azt is, hogy télen az ingatlanuk egy gőzölgő pitére hasonlítson. 

Fontos a jó szigetelés

A korabeli kockaházak jellemzője, hogy azok kő vagy vakolt lábazattal készültek, és a falai is vakoltak voltak. Az ehhez használt anyagok (például cement, kőpor) ugyan megfeleltek az adott kor építési szokásainak, de a legtöbb ilyen háznak az évtizedek alatt mállani kezdett a lábazata, illetve nedvesek lettek a falai vagy repedezik a vakolatuk. Egyszóval a cementes vagy kőporos vakolat ugyan sok estben fagyálló, de a hőszigetelő képességük már közel sem olyan jó, mint a ma kapható szigetelőanyagoknak. A kockaházak hőszigetelése ezért mondhatni elkerülhetetlen. A jó hőszigetelő anyagot ráadásul könnyű vakolni, majd később a kívánt színre festeni, amivel a házunkról alkotott első benyomást pozitív irányba terelhetjük.

Az energia nem vész el

Amit talán a falak szigetelésénél is fontosabb elvégeztetnünk, az a nyílászárók átvizsgáltatása egy szakemberrel, s adott esetben azok cseréje. A régi, fakeretes, vékony üvegű, többszárnyú ablakok ugyanis az évek során jelentős mértékben elvetemedhetnek, húznak és a rossz illesztések miatt nagy rések alakulnak ki rajtuk, amik akár háromszor több hőt bocsátanak át. Persze, aki ragaszkodik a régi ablakokhoz, annak van lehetősége a régi nyílászárókat megtartani, csupán egy jó asztalos munkája és egy ügyes üvegesre lesz szüksége. Könnyen lehet azonban, hogy egy új nyílászáróval jobban járunk, bár ebben az esetben érdemes figyelni arra, hogy az épületben továbbra is biztosított legyen a megfelelő szellőzés. Ezzel ugyanis elkerülhetjük a falak penészesedését.

Talán kevesen tudják, hogy a kockaházak anno valóban a luxust jelentették. Hiszen a már említett elődjeikhez képest ezekben volt fürdőszoba, illetve WC is, míg a családok további kényelmét a tágas szobák is kiválóan szolgálták. Idő kellett azonban az embereknek, amíg megszokták a tér nyújtotta szabadságot, sokáig ugyanis a családtagok egyetlen szobában élték az életüket, míg a többit ún. tisztaszobaként, csak ünnepekkor használták. Kádár-kockából egyébként összesen 844 000 darab épült az országban.