Fenntarthatóság a mikrokörnyezetben: vegyél te is részt a nagy körforgásban!

Az egyes embernek teljesen felesleges széndioxid-kvótákat számolgatnia, „lábnyomot” méregetnie, mert a probléma legfontosabb összetevője maga a fogyasztás, és az ahhoz való hozzáállás. Remek vitákat lehet rendezni a "mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás" mintájára, hogy az ipar és a vele szövetséges marketingesek keltették-e fel az igényt, arra, amire amúgy nem lett volna szüksége az emberiségnek, vagy az igényeink támasztották a kínálatot? De ez most már mindegy, a helyzetet kezelni kell.

Csináld magad!

Mi az, amit te is megtehetsz otthon, a saját környezetedben? Erre kínál nagyon jó példát Varga Judit blogger, akit juditu néven ismernek a DIY-mozgalom követői, és aki rengeteg izgalmas példával tud szolgálni. Nála ez nemcsak azt jelenti, hogy mindenki gondozgassa a maga kis kertjét, hanem arra buzdít, hogy tevékenykedjetek közösségben, ne várjatok másra, hanem tegyétek meg az első lépést, és tartsátok rendben a közvetlen környezeteteket.

Erre jó példa Újlipótváros, ahol tavasszal a többség arra várt, mikor jönnek a munkások, a gépek, és szedik össze a szemetet a Szent István park környékén. Az erről szóló facebookos beszélgetések alatt aztán a kommentekben egy közös parktakarítás szerveződött. A lényeg, hogy közösen tegyetek valamit a jobb, tisztább környezetért.

Városi fenntarthatóság

Pár éves trend, hogy a közösségek komposztálót építenek, ami tudatos hulladékkezelést jelent, és ami így nem merül ki abban, hogy a szelektív kukába tesszük, ami csak a kezünkbe kerül.

Varga Judit arról beszélt, hogy náluk Zuglóban, hogyan szerveződött: először csak egy szomszéd csatlakozott, vele vettek ládákat, és igényeltek az önkormányzattól is. A komposztálót egyre többen használják, ma már húszan. A komposztáló „termését” a környező parkokban szórják ki, illetve saját használat virágfölddel kell keverni, nagyjából 1/3-ad, 2/3-ad arányban. Varga Judit a következő felszerelést ajánlja:

• Vasvilla: a felső, frissebb rétegekhez, konyhai hulladékokhoz.

• Lapát és ásó: a puhább, omlósabb réteghez.

• Kézi gereblye és kaparó: a nehezebben hozzáférhető részekhez.

• Szűrő és szita: a már egészen puha, finomabb szemcséjű alsó rétegek finomrostálásához.

• Fűrész: a nagyobb ágak darabolásához.

• Ágvágó és metszőolló: a vékonyabb ágak, és gallyak aprításához.

• Gereblye és lombseprű: a talaj egyengetéshez, és az elszáradt levelek összehúzásához.

• Vödrök: az átrostált földhöz.

• Kerti talicska: a levágott ágaknak, összehúzott leveleknek, leszitált földnek.

• Seprű és lapát: a járdaszegély kitakarításához.

• Kesztyű: munkavédelemhez.

Legyetek bátrak, essetek neki!

Egészen addig nem fogsz tudni egy szöget beverni a falba, ameddig nem próbálod meg – véli Varga Judit, aki szerint hamar rájövünk arra is, hogy a vasbetonba soha nem fog sikerülni kalapáccsal szöget verni. Felmerül a kérdés, hogy mi a fontosabb, a praktikusság vagy az esztétikai összkép? Szerinte ez kéz a kézben járhat. Mindenki másképpen valósítja meg az elképzelését.

Próbáljuk megmenteni

De ha nem éppen a kertben vagy, a lakásban is találhatsz fenntarthatósági szempontokat: például ne dobd ki feltétlenül a használt, kopott bútort. A felújítást persze nem a nagymama tálalószekrényével érdemes elkezdeni, már ha kezdő vagy a témában. De például egy új zsanér felszerelése már jó kezdő feladat. Gondold át, mert lehet most még nem megy, esetleg túl bonyolultnak tűnik a feladat, de nem kizárt, hogy 1-2 év múlva már elég rutinod lesz.

De ha annyira romos a bútor, hogy nem érdemes bíbelődni vele, akkor se dobd ki feltétlenül lomtalanításkor, hanem kérdezz körbe az ismerősöknél, hátha akad valaki, aki lát benne fantáziát és elég ügyes is a megvalósításhoz.

Felteheted olyan Facebook-csoportba is, ahol ingyen elvihető tárgyak vannak, vagy kifejezetten bútorfestéssel foglalkoznak és vadásznak az ilyen darabokra. Szóval fúrót, ecsetet a kézbe! Mi bajod lehet?!

Kép: Varga Judit